A csakrák az emberi testben lévő, fizikai szemmel láthatatlan, a testet energiával feltöltő életerő központok. A szanszkrit eredetű „csakra” szó jelentése „kerék”, ez utal a csakrák tölcsér vagy virágkehely formájára is. Kapcsolatban állnak egymással, így az energia képes eljutni egyikből a másikba, és útja során feltölti a testet. Harmonikus működésük esetén transzformátorként alakítják át a szervezet és a kozmosz energiáit.

Számos csakra létezik, azonban leggyakrabban a hét fő csakrát ábrázoljuk a gerinc vonala mentén. A gerinc legalsó pontjától egészen a fejünk tetejéig, és a szivárvány különböző színeivel szemléltetjük őket. A gerinc legalsó szakaszán lévő gyökércsakrát pirossal jelöljük, ez a test stabilizálásának központja. A következő a narancssárga színű szakráliscsakra, a háromszög alakú keresztcsont felett foglal helyet. A napfonatcsakra azt a gyomorban található idegközpontot takarja, ahol a stressz hatására szorító érzést tapasztalunk. Ezt követi a zöld színű szívcsakra, ami magára a szívre utal, ami pedig az egész test egyensúlyban tartásáról gondoskodik. A torokcsakra a torok középső részén helyezkedik el és halványkék színű. Az indigókék színű harmadikszem-csakra helye a két szemöldök közötti terület és az agyban lévő tobozmiriggyel áll összeköttetésben. A koronacsakra a fejtető közepén található és lila színnel jelöljük.